Az illóolaj nem más, mint a növények védekező- és immunrendszere. Az illóolaj a növény lelke. Egy 100 % -ban természetes, aromás és illékony anyag, melyet a növények gyökrereiból, leveleiből, virágaiból, gyümölcseiből, esteleg gyantáiból nyerenek. Az összetétele, valamint, hogy honnan nyerhető ki, meghatározza a kinyerés módját is.
A növényekből való kinyerésükre többféle módszer létezik:
extrahálás
sajtolás
enfleurage (pomádés eljárás)
desztilláció
Extrahálás:
Az illékony oldószeres extrakciót melegen végzik, az oldószer forráspontjától függő hőmérsékleten. Ilyen anyagok a petroléter, az aceton, a metil- és etilalkohol.
Illóolajokon kívül a kivonat tartalmazhat más, az oldószer(-ek)ben oldódó anyagokat is (gyanta, zsír, viasz, festékanyagok).
Sajtolás:
A hőmérséklet-emelkedésre érzékeny illóolajoknál (citrusfélék) alkalmazzák.
Az illóolajat hideg úton sajtolják a termésfalból, vagy pépesítés után centrifugálással nyerik ki.
Enfleurage ( ejtsd: enflörázs ) vagy pomád:
Általában a liliom, tubarózsa, erdei ibolya, narancsvirág, jázmin, stb. illóolajának kivonására használják.
Üveglapokat 1-2 mm vastagon bevonnak sertészsírral, erre rakják a virágszirmokat. Egy-két nap után ezeket eltávolítják, majd újabb sziromréteget raknak rá. Ezt többször megismétlik, majd végül a felvett illóolajat a zsírból alkohollal kivonják.
Desztilláció:
Ez a legelterjedtebb módja az illóolajok kinyerésének. Lényege, hogy a folyadékokat gőzzé alakítjuk a forráspontjukon, majd a keletkező gőzt hűtéssel folyadékká alakítjuk. A desztillátum összetevőit elválasztják egymástól az eltérő fajsúlyuk alapján.
-
vízdesztilláció (a növényi részt vízbe teszik és együtt melegítik)
-
víz- és gőzdesztilláció (a növény és a víz egy edényben, de egymástól elkülönítve található)
-
gőzdesztilláció (lepárláshoz a gőzt más forrásból vezetik a lepárlóüstbe - ezt alkalmazzák leggyakrabban)